Szóval. Ez a blog talán azért született, hogy megkönnyítsem a saját életem áttekintését. Mit ígérek meg magamnak, mit valósítok meg belőle és mit szarok le már megint, majd sírok, hogy leszartam.
Ismerős mi?
Nekem ez a mindennapom. Tervek, álmok, pozitívság, barátok, szerelem.
Mi van meg ebből?
A baszakodás.
A tervek - majd holnap.
Az álmok - amiket hagyok összetörni.
A pozitívság - ami a felszín, mert bent üvöltve sírok.
A barátok - akik csak akkor vannak, ha süt a nap.
A szerelem - amit nem engedek be, mert akarom, de félek tőle.
Ismerős megint, mi?
Tudom, hogy nem vagyok egyedül. De mégis úgy érzem magam.
Ez egy apró lépés, hátha majd most.
Mert ma elkezdtem.
Nem majd holnap, hanem ma.
Ugye van ez az önbizalom kérdés...
Na nekem olyan nincs. Megmondta már ezt a pszichológus, a kártyajós, az asztrológus, a barátnőm, az anyám, hát bazdmeg én is tudom.
Minden más lenne, ha lenne. Na de hogy?
Itt ülök és úgy érzem magam, mint egy teleszart búvárruha.
Ja 70kg a 160 centihez. Van ettől rosszabb, meg jobb.
Inzulinrezisztens is vagyok, meg pajzsmirigy alulműködéseses.
Lehet sírni, szerencsétlen vagyok, meg még ez is.
Vagy megemberelem magam, mint ma és bevásárlok az Auchanban, és elkezdem számolni a ch-t.
Meg mellé almodozni.
Hajrá.
Ja nem, ez nem fogyi blog. De ma ebbe kezdtem bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése